Dr. Sikó Barabási Sándor, Kovászna megye nyugalmazott főállatorvosa, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem SAPIENTIA docense, Péter Levente, a zabolai Mikes-birtok rangere és természetfotós, valamint Költő Attila vadőr évek óta kutatja a környék farkaspopulációinak életmódját és létszámukat.
A Farkasok Létszáma és Eloszlása
Romániában átlagosan 2,8 farkas jut 100 négyzetkilométerre, míg Kovászna megyében ez a szám 5. Az 2020-tól megkezdett kutatás célja a farkasok és más vadon élő állatok táplálkozásának, szaporodásának és társas viselkedésének megfigyelése is. Háromszék vármegye három területén, Erdővídék-Dél Hargita, a Baróti-hegység déli része és az Olt folyó mente, valamint Zabola és Gelence magasabb hegyvonulatai 7826 hektárnyi területen zajlik a vizsgálat.
A monitorozás nappali és éjszakai megfigyeléseket foglal magában. Az összegyűjtött adatokat számítógépre rögzítették, különböző technikák, például fényképezés, filmezés, infravörös- és kameracsapdák segítségével. Bizonyos farkasokat sikerült azonosítani a vadkamerák felvételei alapján, és néhányuk nevet is kapott, például hosszúfarkú és bicegő.
Az egyedszám pontos becslése nehéz, mivel széles területeket járnak be, amelyek átnyúlnak a megye- és kutatási határokon. Az utóbbi 2-3 évben azonban a farkasok számára kedvezőek a körülmények, és a létszámuk növekszik.
Megfigyelések és Eredmények
A kutatás kezdete óta 7 farkascsaládot figyeltek meg az érintett területeken, összesen 20-28 farkast dokumentálva, ám a számuk évente ingadozott. Jelenleg a megfigyelt 3 családban összesen 10 egyed található.
Farkas Etetés és Táplálkozás
A farkasok nagy predátorok, akik magas fehérjetartalmú étrendet igényelnek. Általában nagy patás állatokat, például szarvast és vaddisznót ejtenek el. Télen, vékony hó alatt főként vaddisznó süldőket és beteg állatokat támadnak meg, míg nagy hó esetén a szarvasbikák a legfőbb zsákmány. Az éhezés idején kisebb emlősökkel, mint például nyulakkal és pocokkal is megelégszenek, és nem ritkán megrohamozzák a bármiféle módon legyengült háziállatokat is.
Bár a farkasok száma jelentős a Székelyföldön, az élőhelyek fragmentálódása miatt (utak, erdőkitermelés) több kis falka alakul, amelyek 2-4 egyedből állnak. A nagy állatokat amikor elkapják, azonnal felfalják, majd pihennek, amíg a táplálék megemésztődik.
Farkasok és Kutyák Kapcsolata
A kutatók által végzett székletmintavizsgálatok alapján a farkasok tápláléka az évszakok és mintavételi hely szerint változik. Az elmúlt években a következő eredményeket találták:
- 35–50% vadmalacok és süldők;
- 30–40-50% birka;
- 15–30% szarvas;
- 15–25% kutya;
- Kisebb mennyiségben madarakat, növényeket és apró rágcsálókat is fogyasztanak.
A helyi farkasok főleg télen és kora tavasszal nagyobb kedvvel fogyasztanak kutyákat, amit szabadon élő állatok elcsalásával érnek el, de a láncról is elcsenhetik a zsákmányt. Ezzel nemcsak élelmet keresnek, hanem a táplálkozási láncban a versenytársat is kiiktatják.
Farkasok Élettartama és Szaporodása
A farkasok életkörülményei változóak. A kölykök halálozási aránya évente körülbelül 40-60%, és sok kölyök nem éli túl első telét. Azok, akik eljutnak a két éves életkorig, később akár két-négy évet is élhetnek, ha elkerülik a halálos sérüléseket.
A kutatás során megfigyelték, hogy amint a farkasok a lakott helyek közelében élnek, parazitás fertőzöttségük számottevően nő, míg a távoli területeken élők aligfertőzöttek. Az elvégzett vizsgálatból kiderült, hogy a kutyák elfogyasztása folytán a kutyákban található paraziták is átkerültek a farkas állományba, de nem olyan mértékben, hogy ebből károk származtak volna.
Kutatások és További Megfigyelések
A farkasok nagyon érzékenyek a környezetük változásaira. Aligha lehet őket észlelni, mivel érzékenyek rá, ha gyanús hangokat hallanak, azonnal elhagyják a területet. A kutatások folytatódnak, hogy még jobban megértsék ezeknek a gyönyörű ragadozóknak a viselkedését és élőhelyeik természetét.
Mint a terület védett fajaiként, a farkasok tanulmányozása nemcsak tudományos, hanem ökológiai szempontból is fontos, mivel mint csúcsragadozók szerepük van a természetes ökoszisztémák egyensúlyának fenntartásában.
Írta: Dr. Sikó Barabási Sándor
