A klímaváltozás következtében a Balaton telei egyre gyakrabban jégmentesek. A tó továbbra is szélnek kitett, sekély víztest marad, így a télen alig táplálkozó halak védett területeket keresnek. Különösen a déli part kikötőmedencéibe húzódnak, ahol azonban a vízcsere korlátozott.
A védett, gyenge átkeveredésű kikötőmedencékben a halak nagy sűrűsége, az üledék oxigénfogyasztása, valamint az algák alacsony téli oxigéntermelése együttesen akut oxigénhiányos állapotot idézhet elő. Ez tömeges halpusztuláshoz vezethet, amit a Pecaverzum is közölt.
A déli part problémái
Az északi parttal ellentétben, ahol mélyebb víz lehetővé teszi az „átfolyós“ kikötők kialakítását, a déli part sekély vízviszonyai miatt jellemzően zárt, mélyített medencék jönnek létre. Ezek a halak számára előhelyi csapdaként működnek.
A kutatóintézet hangsúlyozza, hogy ez a jelenség elsősorban a Balaton őshonos, biomassza szempontjából legjelentősebb halfajait érinti. Ezek a fajták kulcsszerepet töltenek be a balatoni ökoszisztéma stabilitásában.
A kárókatonák és a megoldások
A kárókatonák jelenléte nem elsődleges kiváltó ok; inkább erősítő tényező lehet. A vadászatuk további tömörülésre készteti az amúgy is kritikus sűrűségű haltömeget. A tartós megoldás azonban nem a kárókatonák riasztása, hanem a kikötők átjárhatóságának és vízáramlásának javítása jelentheti.
Fontos megjegyezni, hogy a szakértők szerint a probléma nincs közvetlen összefüggésben a Balaton természetes vízszintingadozásával. Sokkal inkább a klímaváltozás és az emberi partbeépítés együttes hatásából ered. Jelenleg alkalmazott beavatkozások – például levegőztetés és a kárókatonák riasztása – csak tüneti kezelésnek tekinthetők.
A valódi megoldás komplex, szakmailag megalapozott kikötőtervezést igényel, amely figyelembe veszi a klímaváltozás hatásait és a Balaton egészének működését.
